Szilváskő Százas

A 100 kilométeres táv itinere letölthető INNEN. 

A GPS track pedig INNEN.

Részletesebb leírás az útvonalról:

Rónabányáról a kultúrház mögötti úton indulunk el DK irányba a sárga háromszög jelzésen. az első kilométer emelkedőjét leküzdve a Szilváskő csúcsán máris egy ellenőrzőpontot találunk. KÓD vs. NEMKÓD

A Szilváskőről a hasadékot megkerülve a Kis-Szilváskőig megyünk. Ott egy kódot jegyzünk fel az itinerbe. Innen száz métert visszafelé haladunk, majd a szalagokat követke az egykori sípálya mentén Szilváskőpusztára érünk be. Itt jobbra fordulunk, s a szalagokat / táblákat követve Cered településéig megyünk.  

Ceredre a Dankó utcában érünk be, amely a Rákóczi útba torkollik. A Rákóczi út jobbra kanyarodik, de itt mi a Kossuth úton balra fordulunk, egyenesen az országhatár felé. 

Az országhatár túlsó oldalán Tajti településre érünk be. 

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "Tajti, a Gortva patak mentén fekvő magyar kisközség, 66 házzal és 373 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan az ajnácskői urak birtoka volt. Később a Kubinyiak lettek a földesurai, most pedig Dapsy Irmának van itt nagyobb birtoka. E község fölött ered a Gortva. Templom nincs a faluban. Ide tartoznak Vilmos és Szorosut puszták. Posta, távíró és vasúti állomása Ajnácskő." A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt. Miután Magyarország és Szlovákia csatlakozott a Schengeni övezethez, megnyílt az amúgy évek óta kiépített összekötő út Tajti és Cered között.

A település központjában balra fordulunk. Menet közben a tajti-tó felett magasodó kilátó már látható, itt ellenőrző pontot fogunk találni némi frissítővel. A tó előtt a házakat elhagyva jobbra kanyarodunk egy földúton, s innen már valóban nagyon gyorsan a kilátónál leszünk. Itt a pontőrök lebélyegzik az itinerünket.

A kilátót magunk mögött hagyva a szomszédos Vecseklő településen keresztül vezet az utunk. A falucska végén az út jobbra fordul, de itt először a Mária-forráshoz kell efelmennünk, hiszen ott is egy ellenőrző pont vár bennünket. Így a Csoma-patak hídja után BALRA indulunk, a patakot követve. A szilárd burkolatú út végén négyes elágazáshoz érünk, mi a bal oldali utat választjuk, s azon haladunk - továbbra is a patak medrét követve.

A Mária-kút keletkezése egy Szűz Mária-jelenéshez kötődik, valamikor a 17-18. század fordulóján. A monda szerint Mária megjelent egy néma juhásznak, aki a jelenés hatására visszanyerte beszédkészségét. A helyi idős polgárok közül sokan arra is emlékeznek, hogy először 1947-ben tartottak itt szentmisét. Néhány évtizede a zarándoklatok elmaradtak, néha-néha azonban egy kisebb csoport mindig meglátogatta a forrást és az ott álló kápolnát. Majd 2015-ben, a régi fakápolna felújításával felélesztették ezt a szép hagyományt.

A Mária kúthoz vezető ösvényt, egyedi díszített keresztek jelzik

A régió talán leglátogatottabb helye a Mária-kút, a Mária forrás, mely búcsújáróhely. A zarándokhelyhez nagyon sok történet fűződik, sokan meggyógyultak a forrás vizétől, melynek híre messze földre eljutott. Az eredeti fakápolnát néhány éve Berta Attila tervei alapján újjáépítették, 2015. szeptemberében szentelték fel.

A forrásnál felfrissülünk, s Vecseklőig ugyanazon az úton megyünk vissza, mint amin feljutottunk oda. Vecseklőből a szomszédos Egyházasbástra megyünk, majd a Malom patakon átkelve Óbástra. Kis kitartást még, s az aprófalvakat és az aszfaltosabb részt nemsokára magunk mögött hagyjuk... Viszont ez is a móka része :-)

Óbástról Ajnácskő - csevicepuszta településrészéig jelzetlen úton haladunk. (szalagozás vagy táblák segítik a tájékozódást.)

Nevét egy cseviceforáás után kapta. Régóta nem használják a forrást, csupán egy elhanyagolt ásványi vízzel teli kút és egy működésképtelen kútpumpa emlékezteti rá a lakosságot. A rimaszombati járásban található Csevice-puszta (Šťavica), Ajnácskő (Hajnáčka) déli településrésze ásványi forrásáról kapta a nevét. Régebben egy fürdő is volt a településrész határán található forrás közelében. Jelenleg nem használják a forrást, csupán egy elhanyagolt ásványi vízzel teli kút és egy működésképtelen kútpumpa emlékezteti rá a lakosságot.
Nem messze a forrásoktól régen fürdőkádak álltak, az ásványi vizet gyógyászati és rehabilitációs célokra használták fel. Napjainkra azonban semmi sem maradt belőlük, csak néhány 19. századból fennmaradt fénykép őrzi emléküket. A település polgármester elmondása szerint azonban az önkormányzat visszaállítaná egykori dicsőségét. (2016ős hír, azóta sem történt változás e projektben)

Ajnácskő - Csevicepusztáról a műúton jobbra fordulunk, (KÓD) majd a településrészt elhagyva azonnal balra fordulunk, s az út Ajnácskő felé kanyarodik. Már elő-előbújik Ajnácskő vára. Utunk a főúttal párhuzamosan halad. Ajnácskőt jobbról kerüljük, majd keleti irányba haladunk, a Ragács tömbje felé a zöld sáv felzésen. A Ragács csúcsára egy elég meredek, ellenben rövidke kaptatón érkezünk fel. Itt kigyönyörködjük magunkat. s az itinerbe igazoljuk a csúcs érintését. 

A hegy másik oldalán a kék jelzést követjük, míg a lejtő aljára nem érünk. ott balra fogunk továbbhaladni ismételten a zöld jelzéseket követve. Balról a sárga jelzés becsatlakozik, de egyenesen megyünk tovább a zöld jelzésen a Szárkő csúcsáig. Ott ellenőrző pont vár.

A pontérintés igazolása után a korábban látott sárga jelzésig visszasétálunk, s azon folytatjuk utunkat. Ezt a jelzést követjük a település központjáig, de ott a várhegyre felkaptatunk. Itt is ellenőrzőpont várja a résztvevőket. megcsodáljuk a kilátást, szusszanuk egyet. A várhegyről csodás panoráma tárul elénk: A település temploma felett magasodik a Tilics és a Pogányvár - mindkét csúcsot érintjük a továbbiak során.

A Medves páratlan bazaltvidékének határon túli oldalán fekszik Ajnácskő (szlovákul: Hajnáčka), amely a geológiai látványosságnak számító, tekintélyes méretű sziklatűt körbeölelő házaival minden bizonnyal a Kárpát-medence egyik legfestőibb falva. A sziklán egykoron meglehetősen hányatott sorsú vár állott, amelynek azonban ma már csak csekély falmaradványai látszanak.
Kiváló földrajztudósunk, Hunfalvy János szerint Ajnácskő ott található "hol a történelem a mesével összefolyik". Valóban, páratlan látvány terül elénk, amikor a Tilic csúcsáról megpillantjuk a falut és a fölé tornyosuló látványos sziklacsúcsot, háttérben az egykori vulkánok sorozatával (pl. Zaboda-kő, Szárkő, Ragács). Az Ajnácskő közepén emelkedő sziklaszirt egy erózió által kipreparált kürtőkitöltés, azaz diatréma, talán a legszebb ebben a műfajban a vidéken. Kissé hihetetlen, de amit ma látunk, az az egykori vulkán belseje, a kürtőben megrekedt magma, amelyről a sokkal puhább, vulkáni törmelékből felépülő kráter teljesen lepusztult.
A falu központjától 75 méter szintkülönbség vár ránk, míg a csúcsra érünk, ahol Hunfalvyval teljesen egyetértve megállapíthatjuk, hogy e tündéri hegy és környezete az egész Novohrad-Nógrád Geopark egyfajta szimbóluma - mind tudományos értelemben, mind a várhoz köthető legendákat tekintve. Nagy szó ez, hiszen e különös tájegységen több, világszinten is egyedülálló kürtőkitöltést és vulkáni kúpot tanulmányozhatunk testközelből, nem beszélve egyéb látványos természeti értékekről, mint a kőgörgeteges hegycsúcsokat takaró őserdőkről, a kövek között megbújó bazaltbarlangokról, vagy éppen az európai léptékkel is jelentős bazaltvidék egykori "aranyáról", a macskakőről.

Ajnácskő települését kelet - nyugati irányban szeljük át. A templom és a polgármesteri hivatal (vagy ha úgy jobban tetszik, községháza) közötti úton indulunk a szemben magasló gerinc felé. Pár méter megtétele után útkereszteződéshez érünk - itt a jobb oldali utat választjuk, amelyen majdnem végigmegyünk. A házak az út bal oldalán elfogynak - itt rá is térünk az utolső telket elhagyva a bal oldali ösvényre, amely a zöld sávon vezet fel bennünket a falu feletti domboldalra. Érdemes vissza-visszatekinteni, csodás panoráma tárulhat elénk Ajnácskő várára. Szemben a hegygerincen bal oldalon egy adótornyot látunk - attól picit hátrébb lesz a Pogányvári ellenőrzőpont.  Az út szép komótosan emelkedik, az erőbe érve azonban már picit meredekebbé válik. Kisvártatva elérjük a Tilics csúcsát, ahol leírjuk a kihelyezett kódot az itinerünkre. A Tilics csúcs pici - nagyjából százméteres - kitérőt jelent. Visszatérve a zöld sávra továbbra is komótosan emelkedő úton haladunk a Pogányvár felé. A hegygerincre felérve a piros sáv jelzés is becsatlakozik, ezen haladunk tovább úgy 400 métert az ellenőrző pontig,

A Pogányváron az ellenőrző pont melletti szikláról csodás panoráma tárul elénk. Innen visszafordulunk a piros jelzésen, egészen addig a pontig, ahol a zöldről lecsatlakoztunk, ám most az ellenkező irányba folytatjuk azon utunkat, Sőreg felé.

Teljesen a völgy aljáig lemegyünk, bal oldalunkon a településsel. A sárga jelzést elérve a völgy aljába azon balra fordulunk, s így érjük el Sőreget. 

Sőreg mesés természeti környezetben fekvő kisközség a Losonci járásban. Határát vulkanikus hegyek alkotják. A települést először 1219-ben Seureg néven említik az okiratok, de a régészeti leletek szerint a területen már a kőkorszakban is éltek emberek. A település egyik nevezetessége a Dánoskő, mai nevén Bagolyvár. A feljegyzések szerint a tatárjárás idején az odatelepített jobbágyok saját költségükön a falu melletti Dánoskő hegyét megerősítették, a király alattvalóit a barbár pusztítás elől megvédték. A 85 méter magas sziklára épített erődítményt így a tatároknak sem sikerült bevenni. Tettükért IV. Béla három bolondóci várjobbágyot felszabadított, és a királyi házhoz tartozó szolgák közé emelte őket. Később a vár a faluval együtt a Kazai Kakas családhoz került. 1385-ben egy okirat még kisebb erősségként említi, de Zsigmond király 1415-ben kelt oklevelében már romként szerepel, azóta sem épült fel. Gróf Nyáry Jenő 1870-ben végzett ásatásokat a Várhegyen, ahonnan sikerült cserépedény-töredékeket, állatcsontokat, rőzsefonás lenyomatát és sok más tárgyat begyűjteni. A leletek azt bizonyítják, hogy a hely valamikor stratégiailag fontos szerepet töltött be, és már a kőkorszakban is lakott volt. Bár a falu fölé magasodó sziklaszirtet a környékbeliek Bagolyvárként ismerik, az egykori erődítményből alig maradt meg valami az utókor számára. A terület a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet különleges látványossága, a Novohrad–Nógrád Geopark része, 1964 óta fokozottan védett terület.

Forrás: SZVORÁK Emese: Sőreg, a Bagolyvár árnyékában. In.: https://ma7.sk/tajaink/soreg-a-bagolyvar-arnyekaban

A településen keresztülhaladunk, de nem szaladunk annyira, hogy kihagyjuk a Bagolyvár csúcsát. Itt feltételes ellenőrző pont van, vagy lesz kód - vagy nem. De Te azért mindenképp menj fel. :-)

Visszatérve a betonútra, ismét lassú hegymenet veszi kezdetét, egy széles szekérúton, ami nedves időben elég sáros tud lenni. A hegygerincet elérve a piros sávon haladunk tovább jobbra, Abroncsospuszta irányába. 

Abroncsospuszta településén keresztülhaladunk, s a jelzéseket követve a korábban úttörőtáborként működő La Perla hotelig megyünk. Nem megyünk be a hotelba ( kivéve ha szomjasak vagyunk, sör - üdítő kapható a büfében) A hotel előtti elágazóban lesz a kód, amit feljegyzünk az itinerre. 

Innen fokozatosan emelkedik a piros sáv, nemsokára egy forrást is érintünk. Innen a Medves-fennsík széle már valóban csak egy ugrás. Az erdőből kiérve az erő mellett jobbra folytatjuk az utunkat, és pár perc alatt meglátjuk a Macsakalyuki kilátót, ahol ellenőrző pont vár minket.

Macskalyuki kilátót elhagyva leereszkedünk a kilátó alatt lévő külszíni bányába. Itt bányászták anno azokat a macskaköveket is, amivel a Champs-Élysées van lekövezve. A bánya bejáratánál balra forulunk, ám a széles útról száz méter megtételét követően jobbra, egy keskeny ösvényre térünk. Ezel leereszkedünk a Bukovinkai patak medrébe. A völgyben található az országhatár is, itt balra fordulunk a tanösvényen. Kisvártatva a krúdy-forráshoz érünk. Itt újabb KÓDot jegyzünk az itinerbe.

Itt már a Somoskő vár tövében járunk, s egy rövid szerpentines emelkedővel el is érjük a várat. 

A várat elhagyva a trianoni határ magyar oldalán folytatjuk utunkat. a somoskői busz végállomása, majd a Bakancsos büfé mellett haladunk el. A büfét megkerülve a régi kőszállító vasút töltésén haladunk a Losonczy Anna forrásig. KÓD

A forrás után útelágazóhoz érünk - a jobb oldali út a Magyarbánya érintésével a Medves-fennsík laposára vezet, Medvespusztán keresztül, de mi a bal oldali úton, egy tanya mellett leereszkedünk a Bukovinka patak medrébe, a Somoskői vár alá. a patakon átkelve JOBBRA fordulunk, majd egy kis fehér házikó mellett elhaladva egy régi határsorompó mellett ismét a Felvidéki oldalon folytatjuk utunkat. Rövid emelkedőt követően a Macskalyuki kőbánya töltésén találjuk magunkat.

     - Macskalyuk tanösvény.

Innen pillanatok alatt ismét a Macskalyuki bánya bejáratánál járunk, de most nem megyünk be a bányába, hanem egyenesen haladunk tovább a piros jelzéseket követve. (Vigyázz, a bánya felé is piros jelzések vezetnek, de arra már jártál ma :-). Az út balra kanyarodva fokozatosan leereszkedik Sátoros településére. A település központjában a buszmegállónál jobbra, majd huszonmétert követően ismét balra fordulunk, s ez az út már levezet a következő ellenőrző pontig, amely a Sátorosi tó partján lesz. 

Sátorosbánya településen kresztülhaladva a település közepén egy buszmegállót követően balra fordulunk. Elhaladunk a Karancs vadászház lepusztult épülete mellett, majd a piros jelzést követve szépen fokozatosan emelkedő úton elérjük a Karancs nyereg mellett eredő Mária forrást. Innen egy ugrás az országhatár, aztán a piros háromszög jelzésen felmászunk a Karancs kilátó melletti rádiótoronyig. Jobbra fordulunk, s mintegy kétszáz métert követően elérjük a Karancs hegy tetején álló kilátótornyot. 

A csúcsról a piros háromszög jelzésen visszaereszkedünk a Karancs-nyeregbe, majd a sárga jelzésen Somoskőújfalu vasútállomásáig megyünk. A vasútállomás előtt balra fordulunk, majd a kis élelmiszerbolt után jobbra, a Baross Gábor utcában haladunk tovább. Elhagyjuk a település temetőjét, majd a hajdani kőszállító vasút alagútján haladunk át. Az alagút másik oldalán történt Magyarország első vonatrablása. A töltés Eresztvényig visz bennünket. Itt találjuk a Novohrad-Nógrád Unesco Geopark Látogatóközbontját. 

Eresztvényből a Salgóbánya felé vezető műutat keresztezve a Hotel Salgó felé indulsz tovább. A piros jelzés a Dornyai ház felé vezető utat balra elhagyja, s egy rövid szakaszon az erdőben kanyarog. Kisvártatva azonban visszatér az útra, s a felújított, üzemelő Dornyai házig azon haladsz tovább. A ház után, azt megkerülve a sárga jelzést követed, mígnem egy tisztáson ( szélén esőbeálló) a jobbra, meredeken felfelé haladó piros háromszög jelzésen éred el Salgó várát. A várból leereszkedsz a Boszorkánykő sziklatömbje alá, majd arra is felmászol. Innen a szikla túlsó felén, Zagyvaróna irányába ereszkedsz le. 

Boszorkánykőt a piros L jelzésen hagyod el, s ezen ereszkedsz Zagyvarónáig. Nem mész be a település központjába, hanem egy közkút mellett, az első lehetőségnél balra fordulsz. Bizony ez itt már a Zagyva folyó forrásvidéke. magát a forrást a piros O jelzésen éred el. A Lehel forrást elhagyva a sárga O jelzést követjük. A Zagyva forrás információs táblájától derékszögben letérünk az útról, s visszatérünk a Medves fennsíkra. A Réti kereszt mellett elhaladunk, s egyenesen haladunk tovább. Szemben egy rádióállomás adótornya felé visz az utunk, és kisvártatva a Rónafalu felett magasodó Mogyorósi kilátó alatt találjuk magunkat. Innen egy száz méteres szakaszon visszafordulunk, majd jobbra fordulva leereszkedünk a domboldalon. A sárga jelzést elérve azon jobbra haladunk, s hamarosan elérjük Rónabányát, azaz túránk célját.